Őrség


	Valamikor járatlan rengeteg volt ez a folyók formálta dombvidék, az országot védelmező gyepüvonal fontos szakasza. Az őrségi falvak lakói kultúrájukban színes keleti hagyományt, nyelvükben ódon ízeket, népművészetükben igen sok székely vonást őriznek.
Az őrség falvai a Zala folyó forrásvidékén (Szala-patak) és a Kerka középső völgyszakaszán helyezkednek el. A patakvölgyre tekintő domboldalakon egymástól távol sorakoznak a pár házból álló települési egységek, a szerek.

A századforduló előtt az Őrséget javarészt bükkerdők borították. A kizsákmányoló erdőgazdálkodás eredményeként az 1900-as évek elején eltűntek a legendás öreg bükkfák, és helyükön a könnyen növő erdei fenyő annyira előretört, hogy az Őrséget azóta csúfolódva már Gyantásországnak is nevezik. 1978-óta tájvédelmi körzet a 18 községből álló történelmi Őrség, 2002-ben pedig Nemzeti Parkká vált.
Az Őrség inkább néprajzi, mint földrajzi egység, A honfoglalás óta folyamatosan magyar lakta vidék - ilyen minőségében csaknem az egyetlen hazánkban, A székely őrállók igen korán kiváltságokat kaptak az ország nyugati határának védelme fejében. Nem tartoztak a királyi vármegyék alá. A dombok tetején szeres településeket alakítottak ki, sajátos módon építkeztek. Az Őrség településhálózatának alapja a szer, ami nem más, mint házcsoport védelmi szempontból fontos helyen, irtásföldön. A szomszédos szereket gyalogutak kötik össze.

Eredetileg csak fából építkeztek, a házaknak boronafaluk volt Ez bárdolt (tehát fejszével faragott) vagy bárdolatlan, teljes vagy fél keresztmetszetű szálfákból készült, a gerendák elmozdulását csapolás akadályozta meg. Amikor már kevés volt az erdő, tért hódított a tégla használata. A konyha elé kis, háromszöges homlokzatú tornácot, ún. kódisállást emeltek. A háziállatokat a vadak ellen úgy igyekeztek óvni, hogy az udvart mind a négy irányból lezárta a lakóház, a pajta, az istálló és az ólak. Ez volt a „kerített ház”.

Jellemző még az Őrségre, hogy a kis falvak nem tudtak saját templomot építeni, ezért a kiemelkedő helyeken elhelyezett haranglábakkal oldották meg Isten harangszóval való dicsőítését. Az Őrség néprajzának legízletesebb vonása a számos ételkülönlegesség, mint a hajdinából vagy kukoricából készített gánica, amelynek egyik jól ismert változata a dödölle. Ugyanilyen finom a parasztrétes is.


Aki szeretné az Őrség építészetéi alaposabban megismerni, annak Szalafőre kell utaznia. Személynévként 1212-től ismert. (Gondoljunk arra, menynyi Szalay vagy Szalai él szerte az országban!) Határában sok római emléket (hamvasztási urnák, sírhalmok, agyagedénytöredékek, vaseszközök) találtak. Története során tartozott Vasvárhoz, Németújvárhoz, Rohonchoz, a csákányi uradalomhoz, közben adózott a töröknek is.


A falu megmaradt olyannak, amilyennek a honfoglalás korában alakult. Szalafő hét dombján hét szert számolhatunk össze. Mind között a leghíresebb Pityerszer, ahol 1970 óta szabadtéri múzeumként tíz épületből álló műemlék együttes mutatja be az Őrség hagyományos építkezését.

Pityerszer nevét valószínűleg attól a pityer nevű madártól kapta, amely itt nagyobb tömegben tartózkodott. Az épületek eredeti környezetükben állnak. Nevezetességei az un. "kerített ház" és az emeletes kástu, amely az országban csak itt található. A kástu mellett látható az úgynevezett tóka, melyet az itatóvíz gyűjtésére és tárolására ástak. Ha a szükség úgy kívánta, vizét főzésre is felhasználták.

Érdemes a Pityerszeren kívül is körülnézni Szalafőn. A Felsőszer 14. számú ház kontyos, boronafalú, tapasztott, meszelt, zsúpfedeles épület. Ugyancsak boronafalú és zsúpfedelű az istálló és a pajta. Díszesen faragott oromgerendái és oromzatának faragott deszkázata különbözteti meg a Papszer 21. számú boronaházat. A Templomszer 11. számú ház már kőfalú, homlokzatán timpanonszerű párkánya és két padlásablaka van. A ház előtt mellvédes, zömök oszlopos tornác. A református templom 1842-ben épült, azóta többször felújították.

Szalafő a Szala (Őriszentpétertől már Zala) vizétől kapta a nevét, amely az innen nem messze található Fekete-tóból ered. A Fekete-tó egy szigorúan védett tőzegmohaláp, ahol a néphagyomány szerint egykor egy templom állott, amelyet Isten elsüllyesztett és helyében a tavat fakasztotta.
		oldal eleje