A Ferencz-porta (Őrség-Szalafő)

A Ferencz porta Szalafőn, az Őrség szívében helyezkedik el. A gazda, Zaicz Tibor és felesége, Kriszta 1989-ben költöztek ide Budapestről. Céljuk az volt, hogy a nagyvárosi élet helyett vidéki, természetes környezetben alapítsanak családot.

Hagyományos állattartást folytatnak. Az első kecskét 1995-ben vették. Ma 55 szarvasmarha: tehenek és bocik, 5 kecske, 15 vietnámi csüngőhasú sertés, és baromfiak, nyuszi képezi az állatállományt. A porta hangulatának meghatározója a kutyák és a macskák jelenléte is.

A gazdaság ökogazdálkozást folytat, az itt megtermelt hús, tojás, és a tejtermékek bio minőségűek. (Bár 2008-ban az ellenőrzés alól kiléptünk anyagi és adminisztrációs okokból.) Lehetőség van (akár csoportok számára is) kecske- és tehéntejből házilag készült tejtermékek kóstolójára (sajtok, tejföl, túró, vaj...).

A portán megtekinthetőek a háziállatok és tartási körülményeik. Megfigyelhető az állatok körül végzett mindennapos munka: etetés, fejés, legeltetés; a különleges események: elletés, körmölés, fedeztetés; az épp aktuális idénymunkák: szénabehordás, kazalrakás, trágyázás, stb. Vállalkozó kedv esetén az éppen folyó munkába az érdeklődők be is kapcsolódhatnak. Az állatok istállója és karámjai úgy vannak kialakítva, hogy a turisták számára megtekinthetőek legyenek. Természetesen az állatok számára az idegenek jelenléte, esetleges hangoskodása zavarólag hat, de az évek óta tartó érdeklődés hatására bizonyos fokig hozzászoktak már a látogatókhoz. A kisebb állatok (kutyák, macskák, kecskék, bocik) igen szelídek, hiszen a család gyerekei rendszeresen játszanak, foglalkoznak velük.

Kisebb-nagyobb családok vagy egy baráti társaság részére igazi falusi vendégszállás céljából több összkomfortos üdülőlakást alakítottunk ki.

Családunk nyolc fős, a gyerekek, a 17 éves Boglárka, a 15 éves Domokos és a 13 éves Viola már részt vesznek az állatok körüli teendőkben, (főleg nyáron), és nagyon várják a hasonló korú vendéggyerekeket. A negyedik gyerekünk, Botond 6 éves, a legkisebbek: Bendegúz és Réka 4 évesek.

A városi múlt után új életteret találtunk, és építettünk. Megszoktuk és megszerettük az Őrséget, az állattartást, a gazdálkodást. Tibor villamos üzemmérnökből lett paraszttá, Kriszta az orvosi egyetemet hagyta ott, és időközben tejipari technikusi képesítést szerzett. Ma már nem tudjuk máshol elképzelni az életünket.